Vélemények a képzésről

Szakirodalmat ahhoz, hogy továbbképezhessem magamat. 

3. A képzésre nem kellett elővégzettség, így számomra néhol ismétlés volt, de úgy gondolom, hogy laikusként egy jól felépített, strukturált képzés volt. A kedvenc feladatom, mikor megfordítottuk a nézőpontot, s azt gyűjtöttük össze, hogy nekem, mint pl kiskamasznak milyen szülőre lenne/van szükségem. Ez a feladat nagyon sokat adott nekem. (ezt adta a képzés)Ezt a feladatot azóta is használom, akár más aspektusban, pl: tinicsoportban: bizonyos szituációban a szülőknek, "milyen" gyerekre lett volna szüksége? Ehhez képest milyen voltam? Baj-e, hogy nem olyan vagyok, mint amilyet a szüleim elvárnak?

4. Az érzést, hogy nem vagyok egyedül a gyereknevelési problémáimmal, kérdéseimmel, és fórumot arra, hogy a válaszokat együtt keressük.

5. A saját családomban: Magabiztosságot, eszközöket és trükköket, látásmódot és tanulásmódszertant. Mióta elvégeztem a képzést, az otthoni ügyekben sokkal magabiztosabb vagyok. Nincs már amiatt lelkiismeret furdalásom, hogy saját programokat szervezek, amelynek nem részei a gyerekeim, viszont amikor szükségük van rám, akkor sokkal határozottabban felismerem ezt, és rendelkezésükre tudok állni. Eszközöket és trükköket arra, hogy a házimunkát hogyan vigyük a gyerekekkel és a férjemmel közösen, közös erővel, hogyan tárgyaljak meg dolgokat pillanat alatt, ami nekem nem feltétlenül tetszik, és hogyan döntsünk kérdésekben gyorsan, amikben korábban bizonytalanok voltunk. Látásmódot, mert sokkal jobban bátorítom és értékelem saját családtagjaim visszajelzését a képzés óta, többet kérdezek a gyerekeimtől és férjemtől, jobban meg tudom fogalmazni, hogy egész pontosan mi is érdekel, és ezért tisztább válaszokat is kapok tőlük. Látásmódot, mert ügyesebben észreveszem az apró értékeiket, és azt is, hogy miben ügyesek, mi érdekli őket. Tanulásmódszertant a saját családomról és mások gyakorlatairól, de az irodalomból is. Ha valaki egy más típusú nevelést tár fel előttem, nagyon hamar tudok jókat kérdezni tőle, és a saját életünkbe beépíteni azt, ha hasznosnak , kreatívnak ítélem. Emellett az is nagyon hamar átjön, ha valaki teljesen mellélő a gyereknevelésben és vakvágányon van, tehát ha kezdeményezései kudarcra vagy ellenállásra vannak ítélve. A képzés óta tudom, hogy saját gyerekeimnek hogyan adjak önállóságot és függetlenséget, és egyszerre hogyan kapjak én is tőlük, úgy, hogy közben mély lelki kapocs köt minket össze, és ez az előzőek odaadásától nem sérül.

Más családok vonatkozásában: Jókat tudok mondani családos embereknek vagy kérdezni tőlük, érzem, hogy ezzel segítek nekik. Megértőbb vagyok, és jobban tudok kapcsolódni másokhoz.

Mit használok belőle, azóta?
1. Szülő csoportot vezetünk egyik volt csoporttársammal. Igazi euforikus érzés volt az első alkalom, amikor a szülők maguk mondták ki, amit tanulságként el akartunk mondani. Megtörtént a varázslat.A szülők hálásak a beszélgetés után, hogy időt és teret biztosítottunk nekik, hogy gondolkodjanak egy kicsit magukról, gyerekükről. 

2. Keretek, derű, "átalakítás miatt zárva"...

3. A csoportvezetési technikákat, ismereteket, tapasztalatot mindenképpen. A gyerekekről alkotott nyitott gondolkodásmódot mindenképpen. A szakirodalmat, ha valami izgat vagy kíváncsi vagyok rá. A látásmódot, amivel sokkal könnyebben tudok segíteni a gyerekeimnek a világban is eligazodni.

Miben látok másképpen dolgokat? (szülőségem, gyerekeim)
1. Abban, hogy nem fekete és fehér minden, hanem ezerféle színű. Nincs rossz vagy jó válasz. Mindenkinek megvan a sajátja.

2. Toleránsabb lettem a gyerekeimhez, magamhoz, a párom gyerekeihez, a páromhoz, és a szüleinkhez is.  

3. Nyitottabb vagyok. Nem gondolom, hogy mindent nekem kell megoldanom a gyerekeim helyett, és azt sem, hogy mindentől meg kell óvnom őket. Jobban meglátom a saját páromban az értéket, úgy is, mint férj, de úgy is, mint apuka. Értékelem azt, hogy kiegészítjük egymást, és jobban tudom őt támogatni apai szerepének gyakorlásában. Az én anyai szerepemet is kényelmesebben foglalom el: önazonos vagyok magammal, egyszerre vagyok én és a gyerekeim anyja, nincs szerepkonfliktusom. Összességében nyugodtabb, nyitottabb, magabiztosabb vagyok szülőként, de emberként is, jobban érzem magam a bőrömben.

És egy összevont kifejtés - Vajna Rékától:

Magam is szülő vagyok, egy 10 és 13 éves lány édesanyja, és segítőként dolgozom egy Alapítványnál. Mind munkámban, mind magánéletemben a képzésen is megjelenő szemléletmódot vallom. Korábbi tanulmányaim során sok információhoz jutottam az egyén fejlődéséről, a családról, a rendszerszemléletről, így viszonylag nagy háttértudással rendelkezem, ennek ellenére a Szülői-családi segítő, tanácsadó képzés minden pillanatát élveztem, és sok új ismerettel, új látásmóddal, eszközökkel gazdagodtam, túl azon, hogy bepillantást nyerhettem más, a szülőséggel közeli kapcsolatban lévő szakmák nehézségeibe, a megoldási lehetőségekbe is.

A képzés megerősített szemléletmódomban, ezáltal határozottabb, magabiztosabb, tudatosabb lettem szülőségemben és ezt a tudást, bár addiktológiai területen dolgozom, munkámban is nagyon jól tudom hasznosítani. Jobban különbséget tudok tenni abban, hogy mi az, ami valójában fontos, és mi az, ami nem annyira. Jobban rálátok azon helyzetek erősségeire, gyengeségeire, nehézségeire, amiben nekem nincs korábbi személyes tapasztalatom (pl. egyszülős család, mozaik család, digitális világ). A képzés segített, hogy bizonyos területeken meglévő elméleti tudásomat a gyakorlati életbe is át tudjam ültetni, és alkalmazni tudjam problémás, feszült helyzetek megoldásában, amihez eszközöket is kaptam.

Külön kiemelném a képzés szemléleti keretét, amelynek alapja nem egy tudásanyag egyoldalú átadása, előadása, hanem a közös gondolkodás. Így lehetőségem nyílt arra, hogy a csoporttagok sokszor teljesen eltérő véleményét, szemléletét is meghallgatva, a képzést vezető iránymutatása mellett, új nézőpontok figyelembevételével alakítsam ki sajátomat, és vigyem el magammal azt, amivel azonosulni tudok.

Ennek a közös gondolkodásnak köszönhetően ismertem fel több alkalommal is, hogy miben hibáztam, és azt is, hogy ezt a hibát hogyan lehet kijavítani. A kapott feladatok, és saját gyerekkori tapasztalataim felidézése segített abban, hogy jobban felismerjem gyermekeim valós szükségleteit, hogy érzékenyebben tudjak reagálni ezekre.

Összességében nagyon sokat kaptam a képzésen ahhoz, hogy gyermekeimet jól segítsem, támogassam egészséges személyiség fejlődésükben, felnőtté válásukban, hogy elég jó szülővé váljak.